Hát azt hiszem/hittem, itt a vége, el kell adni a házat... Megint költözés, az autó, és a ház romokban, csupán letűnt kor emlékei materiális formába öntve, melyeket az idő vasfoga megtépett. Egy lakásba kell átköltöznöm, és fáj. Fáj, hogy mikor épp otthonra leltem, ismét el kell hagynom azt. Legelőször az AFI - ...But Home Is Nowhere c. száma jutott eszembe:
Twenty-six years and seems like I've just begun
To understand my, my intimate is no one
When the director sold the show, who bought its last rites?
They cut the cast, the music, and the lights
This is my line, this is eternal
How did I ever end up here?
Discarnate, preternatural
My prayers to disappear
Absent of grace, marked as infernal
Ungranted in dead time left me disowned
To this nature, so unnatural
I remain alone
22 év és mintha csak most kezdeném megérteni tényleg, hogy nincsen senkim, senki aki "látja a lelkemet", akivel egymásba kulcsolva mint a gyógyszertár jelzése áll az időben, amiről lepereg az idő homokja. Mert időben, és helyben örök. Majd (jogosan megérdemelve mert nem tettem semmit, soha, semmi érdekében se Jól) marad a kétségbeesés, a ismét afi "mély lassú pánik."
Ez az én vonalam, ez örökké való, mert bármikor kezdenek megszilárdulni a kezdetben dolgok, mindig ez történik, mindig itt lyukadok ki. Szellemem bolyong minduntalan, otthon és társ után kutatva, hely, és ember nélkül, mit otthonnak, kit társként tudhat magáénak, és maga mellett. A nemtörődömség miatt pedig elvesznek reményeim, ami úgy gondolom teljesen érthető okból kifolyólag történik, és tényleg pokolinak tartom ennek ellenére is, a kegy hiányát. Megadatlan halottam idővel megtagadták, mert élek, ami jó, és van időm jó dolgokat tenni, de ha a lélek halott a test csak megy tovább, és viharok közt sodródik, tévútra tér.
Ebben a természetellenes természetben, érthető, ha nem teszek, nem küzdök, csak reménykedek, nem várhatok semmit, csak csalódást.
Míg végül az utolsó sor magáért beszélvén ráébreszt arra, hogy mindebben maradok egyedül.
Az autó már nem való utcára, hogy ott "tároljam" de a biztosításra se telik. A hangya és a tücsök meséje ez, melyben én vagyok a tücsök. "Aki kurvának áll, ne csodálkozzon ha basszák" 1 év alatt semmit se tudok felmutatni magamtól, és csak veszteség ért. Károly Papa biztos, hogy fentről figyel, és fáj neki is, mint anyumnak, hogy így kell lennie, de ez a logikus, higgadt döntés. Míg engem lassan fojtogat és perzsel fel az érzés, hogy tehetetlen vagyok. Sorsfordításra képtelen vagyok. Rettegek betegségektől, rettegek a jövőtől.
DE, tudom, hogy minél több másodperc, perc, óra, telik el beletörődök a helyzetbe...
Nem akarok. Túl soká gubbasztottam a sötétségbe anélkül, hogy tettem volna bármit is.
Ha a sors, élet, jó Isten, bárminek is nevezzük, azért ilyen velem, mert én ilyen vagyok vele, akkor felveszem a küzdelmet, és harcolni fogok bárhogy is, mert minél perzselőbb az ellenfél iránti vágy egy küzdelemben, annál inkább kezdenek a felek máshogy érezni egymás iránt. Én addig fogok küzdeni magammal, magamért, a múltért, az emlékekért, míg meg nem békélünk, vagy nem győzök, vagy nem bukok el harcosként a csatatéren.
Amíg az ember nincs megbékélve magával, nincs a világgal se.
Egy régebbi versem jutott eszembe minderről:
"Kétségek mély szakadéka közt oly nagy a határ.
A nap nyugovóra tér, érzem hív a halál.
Csillagok örök fénye máshogy cseng az égen
Ez voltam én, ennyi az emlékem."
Végszóra pedig, itt az új Horizon szám szövege.
Sykesnak a drogok hátrahagyása, és egy hosszabb kapcsolat esküvővé kovácsolása juttatta ide, hogy megírja ezt a dalt. Főleg a házasság, és az ezek szerint harmonikus párkapcsolat.
"L-É-L-E-K"
Megmutatom a világnak, de nem is érdekel, megmutatom MAGAMNAK, hogy nekem minderre nincs szükségem
és uralni fogom a bennem élő erőt, és lehetőséget, hogy a Hondával járjak még sokáig, és amikor az utolsó lehelet elhagyja ajkaim, az az ominózus fehér autó ott álljon meg, ahol a garázsban A Honda pihen.
Egyedül. Én. És dalolni fogom, hogy Happy Song. Mert merítek más öröméből, azért, hogy elérjem a saját boldogságom. Eddig másból/másokból merítettem, hogy valakiért tennék elsősorban.
Hát, ha keserű, ha nem ez nem jött be, és ha magamra is maradok.
Elérem azt, amit csakis magamtól érhetek el.
A világ legjobb nagypapája vére folyik bennem is, a példaképem, a legjobb barátom, a legkedvesebb férfi rokonom vére. Ezt nem felejtem, mert ez a vér megmutatja bennem is, mire képes.
"Míg ezt nem felejtem,
A farkasok nem esznek fel eleven,
A bánatot el temetem,
Büszkén pihen majd a régi birodalmon tetemem."